Nem semmi héten vagyok túl. Ebben most volt minden: arconpörgés, inspirálódás, okosodás, őszinte beszélgetés, coaching, mentoring, tanítás, gardróbrendezés, orvosi vizsgálat, pihenés, feltöltődés, flow-élmény, utazás, szuper találkozások. Nagyon élveztem az egészet, de közben eszméletlenül el is…
Jobban vagyok. Most már kijelenthetem, hogy sokkal jobban vagyok. Ez eszméletlenül kemény önismereti munkámba kerül(t), amit rengeteg koppanás és sorsfordító felfedezés kísér. Rájöttem, hogy a válaszok tényleg bennünk vannak. Eddig ezt tök hülyeségnek tartottam, mert nem értettem. Hogy lenne már…
Éppen hazaértem a leginspirálóbb közegből, amit csak ismerek és kitör rajtam a sírás. Fogalmam sincs, hogy miért. Talán egyszerűen csak az a sok kérdés tör felszínre, amiben azt kérdezik, hogy hogy vagyok, min pörgök éppen, miért nem pihenek. Nem tudok pihenni. A szó szoros értelmében persze végzek…